Következő 10 cikk | Előző 10 cikk |
Sivatag |
Dorothy62 |
2007.11.03. 19:36 |
Európa a XXI.század végén már nem volt más, csak végeláthatatlan sivatag. A folyómedrekben száraz fűcsomókat kergetett a forró szél. A síkságokat méter mély repedések aprították kicsi kockákra. A régen sűrűn lakott városokban üresen tátongtak az elárvult házak, néha átsöpört rajtuk egy-egy homokvihar. Száraz és végtelen, vörös afrikai homokkal borított táj.Itt könnyen eltünt egy egész karaván is ha belesétált. A túlélők kerülték a földi közlekedést, ha lehetett. Az egykor világ bölcsőjének nevezett földrész gyakorlatilag lakatlanná vált.
|
Evakuálás |
Dorothy62 |
2007.10.16. 14:21 |
A cellában két ember volt. Az egyik férfi a földön feküdt. A másik hátát a falnak támasztva ült, lábát hanyagul keresztbe vetette. A mennyezeten egy kürtőszerű résen át némi fény jutott be a helyiségbe, ettől a falak sötétszürkének tüntek. A sarokban egy edény wc-ként szolgált. A cella bejárata sűrű vaspálcákból álló rács, épphogy kiférne rajta egy ember karja. Spártai körülmények, mégis szinte túlzottan is tele volt a cella, megtöltötte az aggodalom és a félelem. Az fekvő hirtelen megrándult és fejét a másik felé fordítva felnyögött. Arcán csúnya égési nyomok éktelenkedtek, szájára rászáradt a vér. Amaz sietve odaugrott és felsegítette őt. A fekvő ember láthatóan gondoskodásra szorult.
|
A hetedik napon |
Dorothy62 |
2007.10.10. 18:51 |
1.nap /délután 16.00/ Kornel szokásos délutáni sétájára készült. Kényelmes cipőt húzott és lement a lépcsőn. Szép háza volt a kertvárosban, harmincöt éves korára szinte mindene megvolt. Egyedül élt, valahogy így hozta a sors. Szeretett itt lakni, közel volt a parkerdő. Alig száz méterre már a madárcsicsergéstől hangos fák között sétálhatott. Ritkán hagyta ki ezt az élményt. Itt kellemes volt a levegő, még a meleg nyári napokon is. Igaz,hegynek felfelé kicsit fárasztó,de a kilátás megéri a fáradságot. Jó óra múlva elétárult a panoráma. Szikrázó napsütésben fürdött a völgy, a halványzöld domboldalon vidám összevisszaságban tolongtak a tarka házak. Leült és elővette ivópalackját. Szokatlan zajt hallott. Mozdult, hogy megforduljon, majd tompa ütést érzett a tarkóján és sötétségbe borult a világ
|
Az idő tolvajai |
Dorothy62 |
2007.09.29. 19:39 |
Marima már napok óta iszonyatos kínokat állt ki.Döntenie kellett,de nem tudott.Mi legyen?Haragudott önmagára, amiért ilyen szerencsétlen alak,hogy még ennyit sem mer megtenni a testvéréért.-Más biztosan fele ennyit sem görcsölt volna,ha döntenie kell.-suttogta.
|
Sárga angyal |
Dorothy62 |
2007.09.23. 14:17 |
A Nevadán átvezető transzkontinentális autópályán egy négytagú család utazott, a kora nyári melegtől átitatott cadillacben. A rádió teljes hangerővel játszotta a California dreams című dalt. Az apa vidáman dobolt ujjaival a kormányon. Mellette felesége kólásüveget halászott elő a táskájából. A hátsó ülésen egy kisfiú és egy kislány utazott. Deloy és Hannah életükben először indultak ilyen hosszú útra szüleikkel. Hamarabb is útra kelhettek volna a nagyszülőkhöz, de Hannah sokat volt beteg. Hat éves kora előtt nem bírta az autózást sem.
|
A műtét |
Dorothy62 |
2007.09.23. 14:11 |
Január eleje volt. Hűvös reggeli szél fogadta az épület előtt, már bánta, hogy kesztyűjét
az asztalon hagyta. Igaz, a kabátját is lecserélhette volna vastagabbra.
Mindegy. Néhány nap és újra kánikula lesz, vagy jégeső.Még az is lehet, hogy mindkettő. Most legalább nem esik, és a
drogéria sincs túl messze. Gyalog is elsétálhat.
A mai napra szabadnapot kapott. Persze senki sem tud róla a családban,
és ez így van jól.
|
Instant life (Hogyan tovább) |
Dorothy62 |
2007.09.23. 13:34 |
A fiú elvégezte a főiskolát, és hozzákezdett az önálló élethez. Nem is fiú volt már, hanem férfi. Minden erejével azon volt, hogy összerakja élete profilját. Évek óta tervezte. Úgy gondolta instant hátteret választana, akár a többiek, lecserélhetőt. Dobozok lennének előtte, feltöltené mások által kreált csillogó, mozgó kütyükkel, mert most az divat. Közhelyeket írna bele, amik megfogalmaznak helyette valamit. Mindegyik profil más és más, mégis oly egyforma, nem mondana újakat, fújná a már jól beváltat. Szocializálódna és vegyülne. Nem dugná ki fejét a tömegből, mert hasonlítani akar, növelni a túlélés esélyeit.
|
A chip |
Dorothy62 |
2007.09.23. 13:17 |
David beszállt a liftbe. Egyedül utazott. Mutatóujjával megpróbálta kitapintani jobb csuklóján a CK nyomait. A 21. században élt, de ez a mindentudó azonosító még luxusnak számított. És nem csak az ára miatt. Centralkey, azaz CK. Egy beépített chip, ami mindent tud gazdájáról. Nem kell már slusszkulcs, bankkártya, orvosi kártya, kód a számítógéphez, meg még ki tudja mihez. Ezzel minden elektronikus rendszer felismeri.
A lift lassan megállt. David a négyszáztízes lakosztályhoz sietett, a kódolvasó működésbe lendült. Mire odaért, az ajtó kinyílt.
|
Következő 10 cikk | Előző 10 cikk |
|