a,Eredetileg is naplóírók voltak,de azt rajtuk (és az anyukájukon)kívül soha senki nem olvasta el.

b,Gyógyíthatatlan szájmenésben szenvednek, tettükkel akaratlanul a világ túlnépesedését gátolják meg, mivel ténykedésük nem kevés halálos áldozatot szed.

c,Ezúton szeretnék megtudni, hogy belül valóban és visszavonhatatlanul üresek, ami rövidesen ki is derül, sajna.

d,Elhagyta őket a csajuk, hapsijuk, barátjuk,férjük, feleségük, kutyájuk, stb s most az interneten kompenzálnak, esetleg elvonási tüneteiket csökkentik, mármint a dumálás terén.

e,Tehetségesek és ezt be is bizonyítják, ámde rossz helyen és időben./de még mennyire,hogy ......../

Emberünk ekkor legyint egyet ááát, ennél ő biztosan ezerszer jobbakat írna és letapos az oldalról...., majd néhány percen belül visszatér és írni kezd. De lázas keresgélés után kiderül, hogy nem jut eszébe semmi, ami eszébe jutna az pedig hanyatthomlok menekül, s a formába öntéssel is iszonyatos kínokat él át.

Milyen legyen? Intelligens vagy basáskodó, gyermeteg, vicces, idióta, tárgyilagos /unalmas/ vagy káromkodjunk az sosem árt. Emberünk sablont vált és megnyugszik, búcsuzóul beír egy "hihi"-t vagy "csak kipróbáltam"-ot kezdetnek ennyi is csoda. Hallomásból összeszed némi infót azokról akik durván kommentelnek és lealázzák a blogolót.

Így egy időre lemond arról ,hogy közzétegye nemrég kiizzadt szösszenetét, ami az "anyámmivagyokén?" címet viseli és rímel is. Mellesleg pedig Troppauer Hümér hasonló műveivel párhuzamos, különös tekintettel életpályája költészettel kapcsolatos részére, szó szerint: kezdeti felnövekvő szakaszában megmutatkozó tehetségére, ahogyan kiteljesedik az "Anyám én egy virág vagyok című versében, az a vizuális antropológia iskolapéldája.

Emberünk éjjel 11-kor arra ébred, hogy mondanivalója van és vagy marad, veszni hagyva így a tudást az örökkévalóság számára, vagy halkan kicsúszik a hitvesi ágyból, fellopakodik a tetőtéri szobába, bekapcsolja fia számítógépét /mialatt az napi munkája fáradalmait piheni/ és megosztja magát.

Írni fog és elönti az a durva gyomorszorító érzés,miszerint " édes istenem olvassa már el valaki és hadd legyek ismert, hiszen annyira jópofa amit leírtam, micsoda irói véna, nagyszerűű!" Igen, kedves hölgyeim és uraim,beleestünk a csúnya kórba, mit beleesünk, tapicskolunk és pancsolunk benne, a következő bejegyzésen törjük a fejünket villogó szemmel a éjszakában.